Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Barbados

Rendezés:
Nézet:
Cikkszám: 00483

Már az ókorban ismertek voltak a rum elődei. Nagy valószínűséggel az ókori Indiából vagy Kínából terjedtek el a cukornádszirupból erjesztett italok.

A Karib-térségi cukornádültetvényen történt az első lepárlás a 17. században.  Az ott dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Majd ezeket az italokat lepárolták, amivel megnőtt az alkoholtartalom és megszületett az igazi íz. Vannak akik úgy vélik, hogy Barbadosról származik, mások pedig Puerto Ricot tartják az igazi hazának. Ma már Jamaica, Kuba, Barbados, Martnique és Puerto Rico mezőgazdaságának jelentős részén történik a cukornádtermelés és gyártás.

A Habsburg Birodalom régen nem rendelkezett gyarmatokkal, ahol nádcukrot termeltek, azonban a lényegesen olcsóbb répacukor 19. századi elterjedését megelőzően nagy mennyiségű nyers nádcukrot importált, melynek a finomítását követően megmaradt melaszból rumot is főztek.

Tehát a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból vagy a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. A tiszta párlatot többnyire tölgyfa hordóban érlelik és sokszor színezik karamellel. A palackozás általában 37,5-60% alkoholtartalommal történik.

Legnagyobb része a termelésnek a Karib-Térségben és Latin-Amerikában összpontosul. Európában Spanyolország, Portugália és Franciaország rendelkezik nagyobb eredetvédett hagyománnyal.

Eredetileg a könnyebb égetett szeszt főként koktélokban, míg az arany és sötét fajtákat magukban fogyasztották, de ma már ez utóbbiak is mint koktél alapanyag népszerű. Felső kategóriában is léteznek, melyek hosszabban érleltek, mint például a minőségi whiskyhez hasonlóan, csak önmagukban, jéggel fogyasztva is nagy az élvezeti értékük.

Meghatározó eleme a Karib-szigetek kultúrájának és gyakran a Brit Királyi Haditengerészethez, vagy a kalózokhoz társítják.

A rabszolga-kereskedelemben fizetőeszköznek is használták. Például felkelésekkor (amerikai függetlenségi háborúban) vagy szervezett bűnözésben.

Legnagyobb valószínűséggel nevének keletkezése a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tűnik.

A 19. század elején Magyarországon is készült. Az első itthoni utánzatot 1822-ben szabadalmaztatta Bergamenter Zsigmond bécsi szeszgyáros. A 20. század első felében a megtermelt étkezési finomszesz nagy részét utánzatok és likőrök formájában hozták forgalomba. A  20. század második felétől Magyarország európai uniós csatlakozásáig lágyított víz, finomszesz, mesterséges eszencia és szintetikus színezékek felhasználásával készültek. Mivel az Európai Unió közösségi irányelvei alapján csak a valódi esetében engedélyezték a rum megnevezést. Az ilyen utánzatok különféle fantázianevekkel maradtak forgalomban, mint a szeszes ital, később ízesített vodka, vagy likőrré alakították őket.

Fajtái

Osztályozásuk valamelyest problémás, mivel nincsenek általánosan elfogadott szabványai – készítése a különböző országok törvényein és szabályain múlik. Sokszor eltérőek a megkövetelt szeszfok, az érlelés vagy az elnevezés követelményei.

Chilében például 40% szesztartalmúnak kell lenni, Kolumbiában pedig legalább 50 %-os szesztartalommal kell rendelkeznie, míg Mexikóban minimum nyolc hónapig kell érlelni, míg a Dominikai Köztársaságban, Venezuelában és Panamában két évig. Argentína fehér, arany, könnyű és különlegesen könnyű fajtákat különböztet meg. Barbadoson fehéret. 50% alatti (Up – underproof) és fölötti, háromszor párolt (OP – overproof).

A párlatkóstolás izgalmas lehetőségeket teremt arra, ha szívesen kalandozunk az ízek világában és néha a boroknál megszokottaktól eltérő ízekre, illatokra, szerkezetre vágyunk. Igaz az itthoni borfogyasztók elsősorban valószínűleg a borpárlatokhoz és a pálinkákhoz nyúlnak, de megfontolandó figyelmet szentelni annak a párlattípusnak is, amely hajdanán leginkább koktélokban került felhasználásra, de magas minőségű tételeiért egyre nagyobb értő fogyasztóközönség rajong a világon.

14.400 Ft
Cikkszám: 00482

Már az ókorban ismertek voltak a rum elődei. Nagy valószínűséggel az ókori Indiából vagy Kínából terjedtek el a cukornádszirupból erjesztett italok.

A Karib-térségi cukornádültetvényen történt az első lepárlás a 17. században.  Az ott dolgozó rabszolgák rájöttek, hogy a cukorkészítés melléktermékéből, a melaszból alkoholt lehet erjeszteni. Majd ezeket az italokat lepárolták, amivel megnőtt az alkoholtartalom és megszületett az igazi íz. Vannak akik úgy vélik, hogy Barbadosról származik, mások pedig Puerto Ricot tartják az igazi hazának. Ma már Jamaica, Kuba, Barbados, Martnique és Puerto Rico mezőgazdaságának jelentős részén történik a cukornádtermelés és gyártás.

A Habsburg Birodalom régen nem rendelkezett gyarmatokkal, ahol nádcukrot termeltek, azonban a lényegesen olcsóbb répacukor 19. századi elterjedését megelőzően nagy mennyiségű nyers nádcukrot importált, melynek a finomítását követően megmaradt melaszból rumot is főztek.

Tehát a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból vagy a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szesz. A tiszta párlatot többnyire tölgyfa hordóban érlelik és sokszor színezik karamellel. A palackozás általában 37,5-60% alkoholtartalommal történik.

Legnagyobb része a termelésnek a Karib-Térségben és Latin-Amerikában összpontosul. Európában Spanyolország, Portugália és Franciaország rendelkezik nagyobb eredetvédett hagyománnyal.

Eredetileg a könnyebb égetett szeszt főként koktélokban, míg az arany és sötét fajtákat magukban fogyasztották, de ma már ez utóbbiak is mint koktél alapanyag népszerű. Felső kategóriában is léteznek, melyek hosszabban érleltek, mint például a minőségi whiskyhez hasonlóan, csak önmagukban, jéggel fogyasztva is nagy az élvezeti értékük.

Meghatározó eleme a Karib-szigetek kultúrájának és gyakran a Brit Királyi Haditengerészethez, vagy a kalózokhoz társítják.

A rabszolga-kereskedelemben fizetőeszköznek is használták. Például felkelésekkor (amerikai függetlenségi háborúban) vagy szervezett bűnözésben.

Legnagyobb valószínűséggel nevének keletkezése a cukor latin nevének (saccharum) rövidülése tűnik.

A 19. század elején Magyarországon is készült. Az első itthoni utánzatot 1822-ben szabadalmaztatta Bergamenter Zsigmond bécsi szeszgyáros. A 20. század első felében a megtermelt étkezési finomszesz nagy részét utánzatok és likőrök formájában hozták forgalomba. A  20. század második felétől Magyarország európai uniós csatlakozásáig lágyított víz, finomszesz, mesterséges eszencia és szintetikus színezékek felhasználásával készültek. Mivel az Európai Unió közösségi irányelvei alapján csak a valódi esetében engedélyezték a rum megnevezést. Az ilyen utánzatok különféle fantázianevekkel maradtak forgalomban, mint a szeszes ital, később ízesített vodka, vagy likőrré alakították őket.

Fajtái

Osztályozásuk valamelyest problémás, mivel nincsenek általánosan elfogadott szabványai – készítése a különböző országok törvényein és szabályain múlik. Sokszor eltérőek a megkövetelt szeszfok, az érlelés vagy az elnevezés követelményei.

Chilében például 40% szesztartalmúnak kell lenni, Kolumbiában pedig legalább 50 %-os szesztartalommal kell rendelkeznie, míg Mexikóban minimum nyolc hónapig kell érlelni, míg a Dominikai Köztársaságban, Venezuelában és Panamában két évig. Argentína fehér, arany, könnyű és különlegesen könnyű fajtákat különböztet meg. Barbadoson fehéret. 50% alatti (Up – underproof) és fölötti, háromszor párolt (OP – overproof).

A párlatkóstolás izgalmas lehetőségeket teremt arra, ha szívesen kalandozunk az ízek világában és néha a boroknál megszokottaktól eltérő ízekre, illatokra, szerkezetre vágyunk. Igaz az itthoni borfogyasztók elsősorban valószínűleg a borpárlatokhoz és a pálinkákhoz nyúlnak, de megfontolandó figyelmet szentelni annak a párlattípusnak is, amely hajdanán leginkább koktélokban került felhasználásra, de magas minőségű tételeiért egyre nagyobb értő fogyasztóközönség rajong a világon.

17.490 Ft