Badacsonyi borvidék

A Balaton környékén termő borok sajátos tulajdonsággal bírnak. Egy borospince előtt ücsörögve összes érzékszervünknek gyönyörűséget szerezhetünk: a borok minősége párosul a táj szépségével, a tó, a szőlőhegyek, a fehér falú présházak és a hegyek lábánál található kis falvak látványával. Sok művész és tudós ember adózott egy-egy művel a táj sajátosságának, és az sem véletlen, hogy Badacsony borát az „istenek nektárjának” nevezték.

Területe1600 hektár.

Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei

Klímája kiegyenlített, szubmediterrán jellegű. Sok napsütés jellemzi, védett az északi széltől. Éghajlatát a Balaton kedvezően befolyásolja. Különösen a déli, délnyugati lejtők napfényes, védett területein alakul ki kedvező mikroklíma a szőlő számára. A nagy víztömeg meggátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását és biztosítja a levegő magasabb páratartalmát.

Talajszerkezete változatos, vulkanikus eredetű

Szőlőfajták tekintetében az olaszrizling a legelterjedtebb, a belőle készült bor lágy, savai visszafogottak, zamata keserű mandulára emlékeztet. Jó évjárat esetén aszúsodott szemek is lehetnek a fürtön. A borvidék leghíresebb fajtája a szürkebarát, bora zamatos, tüzes, harmonikusan gömbölyű, magas alkoholtartalmú. A kéknyelű jó minőségű, de keveset terem, mert nehezen termékenyül. Diszkrét, fűszeres bukéval, nemes eleganciával bír.

Ásatások leletei bizonyították, hogy már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt Badacsony környékén, de feltehetőleg már a kelták korában is voltak szőlőültetvények a vidéken. A hegy lábánál vezetett a rómaiak egyik híres hadiútja az Aquincumba. A nagyobb szőlőtelepítések Probus császár nevéhez fűződnek. Ezekre az időkre emlékeztetnek a szüreti motívumokkal díszített római kori épületmaradványok, szobrok.

A honfoglaló magyarok már jól ismerték a szőlőt, a bort és mint értéket adományozták a későbbiekben. Ezáltal a XIII. században a borvidék jelentős része egyházi kézbe került.

A XVIII - XIX. sz.-ban a badacsonyi ürmös hírneve a tokaji aszúéval versengett. A filoxéravész utáni rekonstrukció alkalmával a szőlőtermesztés technológiája e borvidéken is jelentősen megváltozott. Ekkor építették a várfalnak is beillő támfalakat az erózió megakadályozására.

A szürke csuhás szerzetesek egy francia eredetű fajta, a pinot gris borát helyi különlegessé emelték, melynek köszönhetően ismerjük ma is e fajtát szürkebarát néven. Különleges évjáratokban a bogyói betöppednek, sőt aszúsodhatnak is. Ilyenkor különleges természetes édesbor készülhet belőle.

A másik, ezen termőhelyről elhíresült fajta a kéknyelű. Ez a fajta tiszta ültetvényben ritkán fordult elő, mert nővirágú, ezért rosszul termékenyül, leggyakrabban a budai zölddel ültették vegyesen. A szüretkor nem szedték külön, hanem együtt dolgozták fel bornak, ami a kéknyelű nevet viselte.