FUJIMI BLENDED JAPANESE WHISKY

Egy japán Whisky, mely enyhén gyümölcsös, almás, banános ízekkel rendelkezik.

A kevert whisky olyan whisky, melynek gyártásakor valamilyen hagyományos whiskyfajtát (Például rozswhiskyt vagy malátawhiskyt) szeszfinomítóban készült, a hagyományos főzeteknél jellegtelenebb ízű finomszesszel vagy gabonawhiskyvel kevernek. Ízvilágát a kevert whiskynek a hagyományos whisky uralja, ugyanakkor a keverék térfogatának sokszor csak kisebbik részét teszi ki. Kevert whiskyk főként a kanadai, az ír és a skót whiskyk. Ugyanakkor a Japán whiskyk között is gyakori. Az amerikai gyártásokban azonban ma már ritka.

Országonként eltérő, hogy milyen erősen lehet finomítani és kell-e tölgyfahordóban érlelni. A semlegesebb összetevő 94% alkoholtartalomig finomított gabonaszesz. Az Európai Unió sok országában, Írországban és Skóciában a kevert whisky is csak olyan, legalább 3 évig érlelt gabonapárlatokból állhat, melyek önmagukban is whiskynek minősülnek. A kanadai whiskytörvény a finomítás mértékét nem korlátozza, de az összes összetevőt legalább 3 évig kell érlelni és a keverékben felismerhetőnek kell lenni a whiskyjellegnek. Az amerikai törvények engedélyeik az egyszerű, érleletlen finomszeszt is a kevert whiskyben, de mellette legalább ötödrész hagyományos (straight), érlelt whiskyt kell, hogy tartalmazzon. Ezekért az eltérő szabályozásokért az amerikai kevert whiskyket általában nem lehet whiskyként forgalmazni az Európai Unióban.

A mostani skót terminológiában a kevert whisky mellett azok a whiskyk is kevert jelzőt kapnak, amelyet egyetlen fajta whiskyből állnak, azonban nem egyetlen lepárlóból származnak. Ezért tehát a blended grain skót whiskyk és a blended malt nem klasszikus kevert whiskyk, hanem tiszta gabona-illetve malátawhiskyk. Ezt a nevezékrendszert 2009-ben rögzítették a skót whiskytörvényben és 2004-ben mesterségesen vezette be a Scotch Whisky Association.  Miután a Coffey-féle szeszfinomítóval készült gabonaszesz nem aratott sikert a whiskyfogyasztók között, így hagyományos whiskyvel keverve hozták forgalomba. 1850-es években jelent meg először a kevert whisky.

Mivel Japánban a cégek nem kereskednek egymással, így csak a saját lepárlóik gabona- és malátawhiskyjeit keverhetik. Így a választékuk is szűkösebb. Gyártási mintájuk a skót whisky, amivel felveszik a versenyt.

Jean Baptiste Cellier Blumenthal az 1810-es években fejlesztette ki az első folyamatos lepárlást és finomítást is végző oszlopos lepárlórendszert. Majd az 1820-as években elterjedő technológiát Aeneas Coffey, ír származású úr fejlesztette tovább a whiskygyártás igényeinek megfelelően. 1830-ban a Coffey-lepárló első változatát ő szabadalmaztatta. Andrew Usher 1850-ben megkezdte a rézüstökben többször lepárolt hagyományos whisky és a Coffey-lepárlóban készült gabonaszesz keverékből álló kevert whisky gyártását. Az ír whiskyfőzők ezt a lepárlási módszert komolytalannak tartották és azt állították, hogy az ilyen módon készült ital egyáltalán nem whisky. A kevert ír whisky azonban a skót kevert whisky leküzdhetetlen konkurenciája miatt idővel széles körben elterjedtté vált. Az amerikai whiskyfőzők túlnyomó része olyan hibrid lepárlórendszerre tért át, melyben a cefre lepárlása oszloppal, azonban az alszesz finomítása kisüsttel történik.

A vonatkozó európai uniós rendelet engedélyezi olyan szeszes italnál a kevert, illetve az „elegyített” jelzőt, amiben azonos fajtájú, de a lepárlás módszerében, a gyártástechnológiában, az érlelési időben vagy a gyártás földrajzi helyében eltérő italokat kevernek össze. A skót whisky kivételével olyan whiskyk is eladhatók az Európai Unióban kevert whisky névvel, amelyek nem tartalmaznak ízes gabonapárlatot és malátawhiskyt, hanem kizárólag tornyos finomítású- de legalább 3 évig érlelt – gabonawhiskyből állnak.