Dobos Pincészet, Csopak, bor, birtok, pince
A Balatonfüred-Csopaki borvidék a Dunántúli részén található, a Balaton északi partjának keleti medencéjében, kb. 2150 hektáron.
Az itteni szőlőtermesztés szempontjából igen fontos területeket lankás hegylábfelszín és mérsékelten meredek hegységperemi formák alkotják.
Részei, hegyközségei
A körülhatárolt terület meghatározása: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonfőkajár, Balatonkenese, Balatonszőlős, Balatonudvari, Balatonvilágos, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly,Óbudavár, Balatoncsicsó, Monoszló, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka településeknek a szőlő termőhelyi kataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.
Története
A borkultúra gyökerei már a római időkre tehetőek. Feltehetően Probus császár korában indult igazán fejlődésnek a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés.
Az Árpád-házi királyok idejében is fontos királyi, ill. egyházi birtokok terültek a régióban. 1018-ban I. Szent István Balatonfüred-Csopaki szőlőket adományozott a Veszprém-völgyi apácamonostornak.
A borvidék fejlődését jelentősen befolyásolta a tihanyi bencés apátság, mely a környező 20 falu legnagyobb birtokosaként irányította a környéket.
A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, amivel egyidejűleg csökkent a szőlőterület is.
A 18. században újra fellendült Balatonfüred fejlődése, míg a 19. század közepére pedig a Balaton „fővárosa” lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepségek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.
Balatonfüred-Csopaki borvidék életében igen meghatározó Balatonfüred város 1987-től a Szőlő és Bor Nemzetközi Városa rangot használhatja.
Filoxéra
A fajtaszerkezet a járványt követően nagyon átalakult. A borvidék ökológiai adottságaihoz jól alkalmazkodó, késői és közepes érésű fehérborszőlő-fajták megjelentek (pl. Olasz rizling, Juhfark, Szürkebarát)
Talajadottságok és klíma
A szőlőtermő dűlők alapkőzeteinek rétegsorát a Középhegységi-típusú felső perm–alsó triász kőzetek alkotják, negyedidőszaki törmeléktakaróval. A körzet talajai nem túl változékonyak, agyagbemosódásos erdőtalajok előfordulnak a területen. A borvidék jellegzetes és egyedülálló talajtani képződménye a vörös erdőtalaj, amely a magas vas-oxid tartalmú permi homokkő mállására vezethető vissza. A borvidéken magas magnézium- kalcium- és káliumtartalom jellemző.
Balatonfüred-Csopak klímáját a Bakony-hegység völgyeiből lezúduló hideg levegő és a medence déli oldalán elnyúló Balaton határozza meg jelentősen. A borvidék szőlőhegyei hatalmas erdőrengeteg környezetébe ágyazottak. Ezért a nyári napok Balaton felől feláramló párás melegét estétől - a Balaton felé lengedező éjszakai szellő hatására - hűvös erdei levegő váltja fel a szőlősorok között.
Balatonfüred-Csopakon a napsütötte órák száma átlagosan 1950-2000 óra/év. Az évi középhőmérséklet: 11–12 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség 650–700 mm, melyből a tenyészidőszak alatt átlagosan 350 mm esik a borvidéken. A borvidék klímája szempontjából meghatározó az utolsó tavaszi fagynap április 5-ére tehető, ami kiemelkedően korai értéknek számít.
Szőlészet és borkészítés
A szőlőfajtákat hagyományosan alacsony tőkeformákon termesztették, magas hektáronkénti tőkeszámmal. A legújabb szőlőtermesztési szabályok a minimum 3300 tő/hektár telepítési sűrűséget írják elő.
A borvidéki szabályozás maximálisan 100 hl/ha seprős újbort engedélyez. A szabályozástól sokkal szigorúbb feltételek mellett készíthetőek a Csopaki OEM borok.
A dűlős borok, jégborok, késői szüretelésű borok kizárólag kézi szürettel készülhetnek.
Jellemző szőlőfajták:
- Fehér fajták: Rajnai Rizling, Zenit,Olasz rizling, Szürkebarát, Furmint, Chardonnay,
- Vörös fajták: Merlot, Syrah, Cabernet Franc, Kékfrankos